Koravén, könnyes volt az alkony, A rengő vashidakon át Zúgtak az őszi harsonák. Beléptem a homályos ajtón. A bolt csendes volt és setét; Benn bús anyóka üldögélt, Köhécselt, s ringó sárga drótra Lankadt rózsákat kötözött, Fakó, vén vázái között Halkan köszöntött, régi módra. Mért mentem be, nem is tudom, Lágy rózsák közt kúszott az ujjam, Csuklóm csókolta szomorúan Sok illatos, meleg szirom, S elindultam velük az éjbe; Hová?... nem tudták ők se, én se, Az utcákra leszállt a köd. Csak mentem, s elmémben csak az járt, Hogy tegnap este, épp ilyentájt Szegény Richárd mellébe lőtt.emoji